A Kanadai Nagydíj idén is megmutatta, hogy a stratégiai döntések milyen gyorsan felülírhatják a pilóták tempóját. A McLaren istálló számára a rajt pillanatai különösen izgalmasnak ígérkeztek, hiszen mindkét autó intermediate abronccsal állt fel a rajtrácsra. Az átmeneti gumi használata azonban hamar kockázatosnak bizonyult, és a Kanadában szokásos körülmények között nehéz volt hosszú távon optimális tapadást találni.
Lando Norris kapta el a legjobban a startot, és pillanatokon belül sikerült is az élre ugrania. A brit versenyző lendülete azt sugallta, hogy akár a Mercedesek tempóját is felveheti, még akkor is, ha a mezőny hátsó feléből rajtolt. A McLaren korai döntése azonban arra kényszerítette, hogy néhány kör elteltével slick gumikra váltson, ami ugyan frissebb tapadást hozott, de az éles körülmények között nehéz volt megőrizni a versenyképességet.
A slick abroncsokra történő váltást követően Norris visszacsúszott a mezőnyben, és bár továbbra is lendületben maradt, a korai intermediate stratégia következményei egyre inkább éreztették hatásukat. A gumik kezelése a verseny elején megmutatta, mekkora jelentősége van egy-egy gyorsnak tűnő, ám mégis kockázatos gumiválasztásnak, és azt is, hogy a McLarennek a hétvége során szerzett adatokból sürgősen tanulnia kell.
A verseny későbbi szakaszában Norris autóján megbízhatósági gondok merültek fel, és egy esetleges váltóhiba is közrejátszott abban, hogy végül idejekorán ki kellett állnia. Ez a visszavonulás letörte a korábban mutatott lendületet, és bár a brit pilóta a boxutcába hajtva igyekezett minimalizálni a csapatra nehezedő nyomást, a McLaren hétvégéje így vereséggel ért véget.
Norris a verseny után őszintén bevallotta, hogy a gumikiválasztás hibás döntés volt, és az intermediate abroncsok nem hozták meg a várt előnyt. Ugyanakkor kiemelte, hogy a hétvége során szerzett adatok és a verseny korai körében mutatott tempó bíztató jeleket tartogat a jövőre nézve. Ez az önkritika és a csapat tanulási hajlandósága kulcsfontosságú lehet a következő futamokon.
A Mercedesekkel vívott harc ideiglenes sikerei rámutattak, hogy a McLaren aerodinamikai és motorerő szempontjából is képes felvenni a versenyt a mezőny élén álló csapatokkal. Bár a végső sorrendben ez nem mutatkozott meg, a tempó láttán nyilvánvalóvá vált, hogy a konstruktőr gárda a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően közelebb került a riválisaihoz, amit érdemes alaposan elemezni.
Szurkolóként érdemes úgy tekinteni erre a hétvégére, mint egy tükörre, amelyben a McLaren saját erősségeit és gyengeségeit is világosan megjelölte. A tanulságok levonása most következik: a megfelelő gumikiválasztás, a megbízhatóság és a stratégiai rugalmasság mind-mind olyan területek, amelyek finomhangolásával Norris és a csapat újra a dobogó közelébe juthat a következő versenyeken.
