Az idei Forma-1-es szezon egyik legnagyobb kérdése az volt, hogy a Ferrari hogyan képes felvenni a versenyt a Red Bull és a McLaren tempójával a nagysebességű pályákon. Az olasz csapat a szezon elején ígéretes fejlesztésekkel és megbízható versenyzéssel mutatkozott be, de egyértelművé vált, hogy bizonyos helyszíneken látványosan lemaradnak riválisaik mögött. Ennek hátterében főként a nagy sebességű kanyarokban jelentkező instabilitás áll, amely alapjaiban határozza meg a győzelmi esélyeket.
A Ferrari SF-24-es konstrukciója alapvetően kiegyensúlyozott gép, mely a lassabb és közepes sebességű kanyarokban, illetve az egyenesekben versenyképes. Ugyanakkor az idei autó aerodinamikai karakterisztikája miatt külön probléma jelentkezik a nagysebességű szakaszokon. Az SF-24 alacsony sebességeken megfelelően tapad, de amikor az autó átlépi a 220-230 km/h-t, a leszorítóerő generálása már nem optimális, emiatt a pilóták az autó hátulját kevésbé érzik stabilnak.
Ezt a jelenséget a szakértők általában „aerodinamikai kiszámíthatatlanságnak” nevezik – ilyenkor a légáramlatok kevésbé követhetően viselkednek a kasztni és az első-hátsó szárny körül, a leszorítóerejű mezők pedig váltakozóan hatnak a tapadásra. A Ferrari mérnökei szerint az SF-24 felfüggesztése és az aerodinamikai kialakítás kompromisszumok eredménye: egyszerre kellett megfelelni az alacsony és a magas sebességű szakaszok igényeinek. Emiatt az autó valójában egyik tartományban sem tudja kiaknázni a maximális potenciálját.
Egyes elemzők szerint a Ferrari fő problémája a hátsó tengely környékén lép fel. Míg az első tengely tapadása megfelelő, addig a hátsó egyre hajlamosabb az instabilitásra, amint megnő a sebesség. Ez főleg olyan klasszikus helyszíneken ütközik ki, mint Barcelona vagy Silverstone, ahol rengeteg a hosszú és gyors kanyar, melyekben a hátsó tapadás elvesztése döntő jelentőségű lehet. A pilóták emiatt arra kényszerülnek, hogy korábban fékezzenek, vagy kevésbé agresszívan támadják a kanyaríveket – ezzel viszont értékes tizedmásodperceket veszítenek körönként.
A Ferrari fejlesztői részlegének egyik célkitűzése most az, hogy a 2025-ös autó esetében erre a jelenségre megoldást találjon. A dolgozók szerint jelentős mértékben át kell alakítani az autó hátulját, valamint az alváznak is javítani kell az aerodinamikai hatásfokán. Emellett az is egyértelmű, hogy a csapatnak olyan futómű-megoldásokat kell alkalmaznia, melyekkel a hátsó tengely több leszorítóerőt kap, illetve jobban képes követni az aszfalt egyenetlenségeit nagy tempónál is.
A pilótáktól is fokozott visszajelzéseket várnak, hiszen Charles Leclerc és Carlos Sainz is folyamatosan hangsúlyozzák az autó viselkedésének változásait a különböző sebességtartományokban. Az adatok szerint a Ferrari átlagosan 0,3-0,5 másodperccel lassabb körönként a Red Bullhoz képest a nagysebességű pályákon, de a tervek szerint a következő évre ezt a különbséget a töredékére csökkentenék.
Összegzésképpen: a Ferrari számára a 2025-ös fejlesztések elsődleges iránya a magas tempójú kanyarokban mutatkozó aerodinamikai instabilitás kiküszöbölése lesz. Ez döntő fontosságú, ha a vörösök jövőre valóban harcolni akarnak a futamgyőzelmekért és akár a világbajnoki címért is.
