Az amerikai autógyártó, a Cadillac neve idén végre komolyan felmerül a Forma–1 világában, amikor bejelentették, hogy önálló istállóként érkeznek a királykategóriába. Az új belépők, köztük az ő pilótáik, mind kihívásokkal teli szezonnak néznek elébe, főként a mezőny végén való helytállással kapcsolatban. Egy vadonatúj csapat számára a legnagyobb kihívás, hogy megtalálja az egyensúlyt a versenyképes tempó, valamint a kísértés között, hogy gyors sikerekért “desperation módba” kapcsolva kockázatot vállaljanak.
A Forma–1 világában csak keveseknek adatik meg, hogy azonnal futamgyőzelmekért harcoljanak. Az újonc csapatok pilótái gyakran kerülnek olyan szituációba, amikor az autó gyengeségeit az ő saját versenyzésükkel próbálják kompenzálni. Ez azonban könnyen vezethet hibákhoz, drága balesetekhez és akár a szakmai hírnév romlásához is – különösen, ha a médiában “desperation move”-ként, vagyis kétségbeesett próbálkozásként értékelik mindezt. Cadillacéknél pontosan tudatosítják, hogy ezzel a jelenséggel is fel kell venniük a harcot, hiszen a tanulási folyamat és a türelem legalább annyit érhet hosszú távon, mint egy-egy kiharcolt remek rajtpozíció.
Az eddigi tapasztalatok szerint az újonc istállók versenyzői egyik legfőbb lélektani kihívása, hogy ne hagyják eluralkodni magukon a frusztrációt, amikor rendre a mezőny végén zárnak. Fontos, hogy a pilóták tudják: ilyenkor nemcsak önmagukért, hanem a csapat jövőképéért is versenyeznek. A mérnöki gárda fejlődését, a szponzorok visszacsatolását és a szurkolói hitet segítik minden megtett körrel. A siker ebben a stádiumban nem a pontszerzésben, hanem a stabilitásban, megbízhatóságban és fejlődési potenciálban mérhető.
A Cadillac F1-projektjének egyik kulcsa, hogy pilótáik nem csupán versenyzőként, de fejlesztőként is fontos szerepet kapnak. Az America motorsport hagyományaira építve a csapat vezetése hangsúlyozza, hogy türelmet és higgadtságot várnak a szezon első felében. Ennek érdekében szorosan együtt dolgoznak a versenyzőkkel mind mentális, mind technikai szinten, hogy elkerüljék a túlzott kockázatvállalással járó hibákat, amelyek egy rutintalan csapatnál akár végzetesek is lehetnek. Az első évadban sokkal inkább a tanulási folyamat a fókuszban, hiszen a hosszú távú siker kulcsa a biztos alapok lefektetése.
A Forma–1-ben az autó megbízhatósága, a pitstop-gyakorlatok, az adatelemzés és a stratégiai döntéshozatal is ugyanannyira fontosak, mint maga a pilóták tempója a pályán. Egy feltörekvő csapatnak minden apró siker örömforrás lehet: ha sikerül egy futamot hiba nélkül teljesíteni, vagy ha egyes technikai újítások mérhető előrelépést hoznak. A szurkolók részéről hatalmas támogatás övezi az új belépőt, hisz minden sorozatnak jót tesz a friss vér, főleg, ha egy olyan patinás név tér vissza, mint a Cadillac.
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a gyári támogatás, a források, valamint a nemzetközi szakembergárda az amerikai csapat oldalán fontos hátteret jelenthet, de az F1 szintlépéseit csak alázattal és profi hozzáállással lehet megugrani. Az első idők legtöbbször a tanulásról és az alkalmazkodásról szólnak: minél jobb visszacsatolást adnak a pilóták a mérnököknek, annál gyorsabb az előrehaladás. A Cadillac, pilótáival együtt, most ezt az utat járja be: kitartással, innovációval és csapatszellemmel bizonyítani, hogy van helyük a Forma–1 színes világában.
