A Forma-1 történetében számtalan rekord, statisztika és ikonikus pillanat született már, de keveset vitatnak annyian, mint azt, amikor az egyik legnagyobb tehetség hosszú ideig vár egy újabb győzelemre. Fernando Alonso, a kétszeres világbajnok spanyol pilóta példája erre tökéletes. Hiába mutatott be az elmúlt években is lenyűgöző teljesítményeket, a győzelem elmaradása mind a pályán, mind a rajongók szívében különös űrt hagyott. De meddig tart már Alonso nyeretlenségi sorozata, és hogyan viszonyul mindez a Forma-1 többi nagy visszatérőjéhez?
Alonso 2013 májusában, a Spanyol Nagydíjon aratta eddigi utolsó F1-es győzelmét. Ez hamarosan eléri a monumentális, 11 esztendős időtartamot, mely alatt számtalanszor tűnt úgy, hogy most megtörik az átok – ám a siker valahogy mindig kicsúszott a kezei közül. A hosszú szünet nem csak magát az Alonsót, hanem a rajongókat és a paddockot is frusztrálja, különösen úgy, hogy képességei az Aston Martinnal és korábban is rendre kiemelkedőek voltak.
Az F1 történetében korántsem Alonso az egyetlen legenda, aki hosszú ideig várhatott a következő trófeára. Jenson Button, Kimi Räikkönen vagy például Nigel Mansell szintén szembesültek ilyen időszakokkal – igaz, legtöbben végül sikerrel visszakapaszkodtak a dobogó legfelső fokára. Alonso helyzete azonban különösen érdekes: ő az egyetlen jelenlegi aktív pilóta, aki ilyen hosszú győzelmi szünettel szerepel a mezőnyben, miközben rendre az élmezőnyhöz tartozó teljesítményt nyújt.
Sokan emlékeznek Nigel Mansellre, aki 1987 és 1991 között egészen 42 futamon át nem tudott nyerni, majd a Williams volánja mögött visszatért és világbajnokká koronázták. Kimi Räikkönen-re is hasonló kihívás várt: 2013 után hosszú szünet következett, míg végül 2018-ban, az Amerikai Nagydíjon siker koronázta visszatérését. Jenson Button 2006 és 2009 között szintén 113 futamnyi szünet után, már a Brawn GP pilótájaként végre ismét győzni tudott és világbajnok lett. Ezek a sztorik mind azt mutatják: a Forma-1-ben a kitartás és a tehetség előbb-utóbb összetalálkozhat a szerencsével.
Alonso esetében azonban az is kérdés, meddig tart ki önmagában a motiváció. A kétszeres világbajnok többször is elmondta, hogy a legfőbb hajtóereje a versenyzés iránti szenvedélye és az, hogy újabb generációk ismerik meg igazi tudását. Az Aston Martinnal érezhetően új lendületet kapott, és nemegyszer végzett dobogón, de minden egyes elmaradt győzelem tovább növeli a feszültséget és a tétet.
A statisztikák szerint Alonso nyeretlenségi sorozata – ami futamok számában is közel jár már a rekordokhoz – könnyen átlépheti minden idők leghosszabb ilyen „szárazságát”. Mivel a Forma-1 világa folyamatosan változik, a csapatok erősorrendje idényről idényre átrendeződik, egy dobogós pilótában mindig ott lehet a meglepetés lehetősége. A kérdés az, hogy eljön-e az a verseny, ahol minden összeáll, és Alonso – hasonlóan korábbi legendákhoz – egy újabb győzelemmel örvendeztetheti meg a világot.
Magyar rajongói szemszögből mindez még különlegesebbé teszi a helyzetet. A Hungaroringen például Alonso több kiemelkedő eredményt ért el korábban, így sokan reménykednek benne, hogy éppen nálunk, hazai környezetben érhet véget ez a példa nélküli nyeretlenségi sorozat. Egy biztos: ha ez megtörténik, az egész paddock és a világ F1-rajongói ünnepelni fogják a kemény munkát, a kitartást – és persze a spanyol matadort, aki újra értelmet ad a legendás mondásnak: „a Forma-1 maga az élet”.
