Először Rubens Barichello kis híján halálos kimenetelű balesete, majd Roland Ratzenberger, végül Aytron Senna máig fájó, halálának kitörölhetetlen emléke. Mindkettő máig ott sajog.
Nehéz ezeket a napokat elfelejteni, de még sokkal nehezebb akkor emlékezni, ha az ember járt már azokon a helyszíneken, tapintotta az aszfaltot és a gumifalat azokban a kanyarokban, ahol a nevezett két versenyzőt itt hagyta ezt a földi világot. Imolában volt szerencsém virágot elhelyezni Senna és Ratzenberger “igazi sírjánál”, és bízvást állíthatom, ezeken a helyszíneken szinte tapintható a lelkek ordítása.
A San Marinói Nagydíj két fantasztikus pilótát vett el a Forma-1-től. 1994 április 30-án a feltörekvő, pályája legelején tartó Roland Ratzenbergert, majd május elsején a világsztár Ayrton Sennát. Igazán borzasztó, de egyben felemelő érzés volt ellátogatni és megemlékezni erről a két sportemberről, akiknek szelleme belengi a pálya minden szegletét. Sokszor támad olyan érzése az embernek, hogy amikor egy feeder széria fiataljai a rajtrácson vagy 40-en várják a kialvó lámpákat, a két öreg fentről vigyáz rájuk, és közben azt mondogatja nekik:
“Nyomjátok a vakságig srácok, már nincs mitől félnetek. Mi befizettük az adót helyettetek is az ördögnek...”
Fotó: AP Photo
