Az FIA által 2021-ben bevezetett új pontrendszer továbbra is alapvetően meghatározza a Formula–1 világbajnokságának alakulását. Sokan azonban eljátszottak már a gondolattal, mi történne, ha a sportág első éveiben használt, egyszerűbb bajnoki pontozás alapján hirdetnék ki ma is a világbajnokot. 2025-ben már több, mint hét évtized teljesítményét elemezhetjük — a kérdés pedig nem csupán történelmi szempontból izgalmas, hanem friss sikerlistát is eredményezhet, amely sokak számára meglepő lehet.
Az 1950-es években alkalmazott rendszer a maihoz képest lényegesen egyszerűbb volt: az első öt helyezett kapott pontot (8, 6, 4, 3, 2), valamint az 1 pontot érő leggyorsabb kör is sokszor döntőnek bizonyult. Az elmúlt évtizedekben a helyezések, a dobogók száma és a versenyzők konzinsztenciája egyre nagyobb szerepet játszott a végső értékelésnél, főleg a jelenleg alkalmazott, a top 10-nek járó pontrendszer mellett. De vajon kik lennének a sportág legsikeresebbjei, ha a klasszikus pontozást használnánk 2025-ben is?
Max Verstappen például az elmúlt évek lehengerlő dominanciája révén minden pontrendszerben élen szerepelne, de érdemes megjegyezni, hogy legendás elődök – mint Alain Prost, Ayrton Senna vagy Michael Schumacher – teljes karrierjük során gyakran szenvedtek el kieséseket, ami a régi rendszerben még hangsúlyosabban rontotta volna esélyeiket. Az is látszik, hogy a "régi vágású" pontozás inkább a győzelmekre, szenzációs futamteljesítményekre helyezte a hangsúlyt, miközben a stabil, pontszerző helyezések jelentősége csökkent volna.
Az alternatív bajnoki listák összehasonlítása tehát rávilágít, hogy nemcsak a modern F1 pilóták, hanem például Jackie Stewart vagy Niki Lauda eredményei is más képet mutatnának. Stewart például az 1969-es idényben messze dominált, míg Lauda eseteiben a stabilitás helyett a kiemelkedő sikerek számítottak volna igazán. Lewis Hamilton rekorddöntő sorozatát is új nézőpontból közelíthetnénk: habár elképesztő mennyiségű dobogós helyezést ért el, az 1950-es pontrendszer szerint talán kevesebb címet zsebelt volna be – ugyanakkor a győzelmi aránya, valamint a leggyorsabb körök száma újraértékelhetné teljesítményét.
Az összevetés a jelenlegi pilóták esetében is tanulságos: Charles Leclerc vagy Lando Norris, akik több versenyt is vezetnek, ám gyakran nem sikerül a dobogó legfelső fokára állniuk, a klasszikus rendszerben kevésbé érvényesülhetnének. Ugyanezért Fernando Alonso is veszített volna bajnoki esélyeiből, hiába volt évekig konstans és magabiztos pontszerző. Ehelyett egyes ikonikus győzelemsorozatok (mint Verstappen 2022–23-as futamgyőzelmei) még nagyobb jelentőséggel bírnának, míg például George Russell vagy Oscar Piastri egy-egy kiugró teljesítménye önmagában is átírhatná a bajnoki versengést.
Mindez azt is jól mutatja, mennyire összetett dolog a siker a Formula–1-ben. A pontozás átszerkesztése révén teljesen más ikonokat és bajnokokat ismerhetne meg a közönség. Miközben a jelenlegi rendszer a sokrétű, megbízható és konstans teljesítményt helyezi előtérbe, a múlt szerinti pontozás a nagy egyéni sikereket és győzelmi szériákat díjazná. Ezért minden rajongónak érdemes időről időre újragondolnia, mit jelent a "nagy bajnok" fogalma – hiszen a történelem, a szabályok, sőt egyetlen számrendszer is alapjaiban írhatja át az F1 panteonjának sorrendjét.
