Az Formula–1 történetének egyik legikonikusabb pillanata 1991-ben, Interlagosban következett be, amikor Ayrton Senna végre hazai közönsége előtt, a Brazil Nagydíjon megszerezte élete első győzelmét a Sao Paulo-i aszfaltcsíkon. Bár Senna addigra már világbajnoknak és megannyi futamgyőztesnek mondhatta magát, a csalóka brazil pálya – csapatbakitól kezdve a megbízhatatlan technikán át az esőszabdalta futamokig – többször is kibabrált vele. Ám 1991 tavaszán minden összeállt, hogy a sport egyik legnagyobb hőstette megszülessen.
A verseny már a rajtnál is őrült tempót diktált: Senna pole pozícióból vághatott neki a 71 körös viadalnak, ám a McLaren nem volt verhetetlen. Nigel Mansell Williamsével végig fenyegető árnyékként követte a brazil zsenit, akit később különösen kegyetlen műszaki hiba sújtott: előbb a negyedik, majd a harmadik és ötödik fokozat is elromlott autójában, ráadásul 10 körrel a vége előtt. Senna így szinte szándékos lassúsággal, szinte csak a hatodik sebességi fokozatot használva kellett, hogy életben tartsa vezető helyét a célig.
Ezen a ponton a versenyzői akaraterő diadala dominált: Senna küzdelme emberfeletti teljesítményt követelt, miközben karjaiban iszonyú görcsöket érzett, arca pedig a szenvedéstől feszült. A helyi drukkerek azonban elementáris erővel buzdították, végül a McLaren legendás autója – és Senna inaszakadt küzdelme – kitartott. A leintés után Ayrton szinte ki sem tudott szállni autójából, a kimerültség könnyeivel és örömével egyszerre ölelte át a hazai diadalt.
Ennek a győzelemnek presztízse messze túlmutat a puszta statisztikán. Interlagos Senna szülővárosa, a nézők között családtagok, barátok, sőt még gyermekkori példaképei is ott voltak. Egy pilótalegenda, aki mindig is vágyott arra, hogy élete egyik legfontosabb sikerét saját népe előtt arassa le – végül a technika összeomlásának határán, de soha el nem fogyó tehetséggel és kitartással teljesítette be ezt a sorsszerű bravúrt.
A verseny izgalmait tovább fokozza, hogy a '91-es Brazil Nagydíjon a rivális Williams Renault-t hajtó Mansell és a Ferrari versenyző, Alain Prost is végig az élen helyezkedtek. Mansell nemcsak vezető abroncsait cserélte, hanem a végső támadásban, már Senna lassúságát látva, erőteljes rohamokat is intézett. Sorsa azonban megpecsételődött, amikor egyszerűen kiesett a versenyből műszaki hiba következtében, így Senna legnagyobb üldözője éppen akkor esett ki a csatából, amikor a legkiszolgáltatottabb volt a hazai kedvenc.
Sokan emlékeznek arra az elragadó jelenetre, amikor Senna magához ölelte a brazil zászlót, és könnyek között ünnepelt. A rádióforgalmazásokból is kivehető volt, hogy nem csak a testi fájdalomtól, hanem a leírhatatlan örömtől is érzékenyült el. A boxutcában a csapat tagjai felemelték, az orvosi személyzet pedig rögtön ellátásban részesítette, olyan mértékű volt a kimerültsége. Ez a győzelem nem csupán sporttörténeti, hanem emberfeletti is volt: a brazil közönség szemében Senna hazatért, igazi hős lett.
Az 1991-es interlagosi futam nem csupán Ayrton Senna pályafutásának mérföldköve, de az egész Formula–1-es történelem egyik legnagyobb, érzelmileg is legfelemelőbb győzelme lett. Ez a futam azt is bebizonyította minden szurkolónak, mennyit jelent az akaraterő, a hazaszeretet, és hogy a technika ördöge ellen is győzni tud az, aki nem hajlandó feladni. Azóta is minden évben, amikor a mezőny Interlagosba látogat, Senna szelleme és diadala ott leng a levegőben – örök példaként minden Formula–1 rajongó számára.
