Lewis Hamilton, a fiatalok nagy barátja. Éppen azért viselkedik így a fiatal feltörekvő generációval, mert emlékszik arra, őt milyen légkör fogadta, amikor bekerült az F1 körforgásába.
A nem jó emlékek változtatják meg az ember mentalítását a legjobban, ennek a két lábon járó példája a hétszeres világbajnok pilóta:
„Jól emlékszem, amikor életemben először mentem ki egy Formula-1-es nagydíjra, akkor tizenegy éves voltam. Ez 1996-bab történt, a Belga Nagydíjon, itt találkozhattam először élőben F1-es versenyzőkkel. Később, mikor magam is Forma-1-es versenyző lettem, nem úgy emlékszem, hogy bárki is kedvesen fogadott volna engem. Épp ellenkezőleg… Egyedüli kivétel Niki Lauda volt, de ő nyilván nem volt aktív versenyző. Még bennem van az érzés, milyen kellemetlen volt nekem ifjoncként ezt a fogadtatást megélni, és most, hogy látom ezeket a fiatal srácokat, nem akarom, hogy ők is így érezzenek. Nagyon jól teljesítenek, volt, hogy Szingapúrban mindketten (Oliver Bearman, Franco Colapinto) előttem voltak, jól vezetnek, nem hibáznak, nagy jövő áll előttük. Szóval, megérdemlik, hogy becsüljék őket!
Én más akarok lenni, pozitív velük szemben, nem tudok és nem is akarok rosszat mondani velük kapcsolatban. Sokan mindenféle ok nélkül beszélnek negatív kontextusban ezekről a srácokról, miért?” - tette fel a költői kérdést a rendkívül sportszerű Lewis Hamilton.
